2015. május 15-én a Magyar Urbanisztikai Tudásközpontban, Kolozsváron a BBTE-n, Csíkszeredában pedig a Planificationál találkoztak a szakértők, hogy megvitassuk az elnéptelenedő, vagy az elöregedés útjára lépett községek jövőjét - tervezési, fejlesztési szempontból.
A találkozó házigazdája és a beszélgetés moderátora Ongjerth Richárd volt.
További résztvevők:
További résztvevők:
Veres Valér, BBTE és Max Weber Társadalomkutató Központ, Kolozsvár
Ónodi Gábor, a MUT falutagozatának vezetője; Szent István Egyetem, TTI
Szabó Mátyás, Földművelésügyi Minisztérium, főosztályvezető
Sain Mátyás, Lechner Tudásközpont, tervező
Kükedi Zsolt, közösségi tervező
Csák László, Planificatio, Csíkszereda
A legfontosabb eredmények címszavakban:
- a megye községei is induljanak az Európai Falumegújítási Díjért
- pluriaktivitásra és multifunkcionális mezőgazdaságra van szükség
- a falugondnoki hálózatot úgy kell kialakítani, hogy az minden esetben a helyi igényekhez, és ne egy állami/központi normához igazodjon
- a megújuló energiák hasznosítása decentralizált, lokális: ez erősíti a munkahelyek decentralizációs folyamatát
- a vidéki mobilitás az életminőség megteremtéséhez elengedhetetlen feltétel
- sok esetben szociális munkásokra, mentál-higiénés szakemberekre van szükség a mélyszegénységben élő közösségek problémáinak kezeléséhez, illetve jó eszköz az iskola utáni iskola és a tanodák rendszere is
- a vidékfejlesztést nem szabad alárendelni az EMVA-forrásallokációs mechanizmusnak: a közösségekkel kell tervezni a közösségekért
- a tervezésben figyelembe kell venni a várossal való kapcsolatokat is: a vidékfejlesztéshez jó állapotban levő városokra van szükség
- nem törődhetünk bele az értelmiség elvándorlásába és a funkciók elvesztésébe: vonzóvá kell tenni a vidéki településeket, revitalizációra van szükség ezen a téren is, nemcsak az infrastruktúra terén
- a több, egymással közvetlenül érintkező község által alkotott teret érdemes agglomerációként értelmezni tervezési szempontból, és ésszerű területi munkamegosztásra kell törekedni
- a jövőkép hiánya ellen a legjobb orvosság a participaív tervezés
- az életminőség elsősorban nem infrastrukturális, technikai kérdés, hanem az öntevékeny, autonóm közösség révén érhető csak el
- meg kell vizsgálni az innováció terjedésének optimalizálási lehetőségét, és adott esetben az egyéni életpálya-tervezéshez kell programokat biztosítani
- a tájházak a vidéki turizmus fókuszpontjai lehetnek, egyedi megoldást képviselnek (Simányi Frigyes hozzászólása alapján)
- adott esetben két sebességű fejlesztésre van szükség a vidékfejlesztésben is, ahogy az a városfejlesztésben már több helyen bevett
- a LEADER-ben és általában a vidéki CLLD-ben nem az infrastruktúrára és a nagy projektekre kell koncentrálni, hanem a kisebb, a közösséget ténylegesen mobilizáló kezdeményezések felkarolására
